Menni kell, kiszakadni minden kérdésből, ami bár örökös megválaszolatlanul, de rád vonatkozik, minden remény kezét elengedni, nem baj, hogy kicsik, és félnek, és nem tudják megvédeni magukat, és nélkülük én sem tudom elképzelni, hogy én lennék az, aki él...
Tudom, üvölti minden...
tudom, hogy baromság már megint arra várni, hogy minden igen, minden nem, de még a talán is ne azt nyüszögné, vagy inkább foghegyről, unottan: nélküled.
