Téged senki, senki nem szeret. Nem úgy, ahogy vagy. Te is tudod. Azt hittem, csak én nem, de egyre inkább úgy tűnik, egyre inkább látom, hogy mások is csak azt akarják tőled, belőled, amit te is szeretnél tőlük, hogy várjanak: valaki mást, valakit, aki nem te vagy, hanem valaki, aki olyan, amilyen szerinted lenned kellene.
Téged senki nem szeret. Illúziókat rajzolnak a helyedre, és te néha alkalmazkodsz egy kicsit, aztán széttéped az összeset, és rájuk fintorogsz egy szomorú mosoly kíséretében. Persze vannak, hogy ne lennének, akik olyannak szeretnek, amilyennek szereted mutatni, amilyennek képzeled magad. Viszont ők sem tudják elfogadni azt a részed, amelyiket te sem vagy képes...
Így bármelyik irányba, bármilyen hangerővel hiába üvöltenéd, ha mernéd világgá magad.
