Teljes szívemből akarom kívánni, hogy légy boldog! Szükséged van rá, hogyan is tehetnék másképp!?
Csak egy búcsúpillantást, egy utolsó odaintést szeretnék. Csak még egyet. Hogy ne másfelé nézzek, amikor te távozol, hanem lássam, ahogy végleg sétálsz ki az életemből. Csak azt akarom, hogy vége legyen. Te miért nem ezt szeretnéd? Te miért nem akarod egészen?
Mi lenne, ha szomorú lenne a vége? Miért nem lehetett szomorú a vége? Legalább egy kicsit!! Miért azt szereted te, hogy egyszerűen elfoszlik a semmibe, hogy nem véget ér, hanem miután már nincs lebeg semmivé. Hogy meg sem halhat, hogy el se temethessük igazán, hanem azt kelljen hinnem, azt kelljen magamnak minden elátkozott percben elmesélnem, hogy sohasem létezett.. Miért, miért nem tudtad egyszerűen megölni... legalább magad! Legalább bennem.. miért fontos neked, hogy továbbra is higgyek benned még akkor is, ha folyton rácáfolsz, hogy létezel? Miért kell neked, hogy hordozzam rólad az illúziót, amiben te nem hiszel?
