A világ nem tudja mit csinál!
Akiről letettél mielőtt rá fogadtál volna, akit magadban bármivé idegeníthettél, mert úgysincs jelentősége, ahogy nem is volt sosem, az a múltban és jövőben is jelentőséggel ruházhatja fel magát bármikor, ha kedve szottyan, és akkor nem is érted hirtelen, hol is helyezkedik el a semennyire és a nagyon között, amikből szépen a faladra fontad emléknek, ha már úgysem létezik - kit érdekel - jelen, meg kapcsolat..
Hogy is jelentsen bárki, bármit, ha aztán bármikor elveszíthetem?
A másik, aki annyira messzire futott, de néha, ha nincsen más jelen, még mindig ott van a hajszálvékony üveglap túloldalán; idegenként vagy furcsa fuvallatként - álmomban őt csókoltam, mielőtt el nem hitte magáról, hogy szeret.
Az a világ már nem létezik, ebbe - máshogy, mint riadtan átrohant találkozás - hogy is férhetne bele bárki is, akit még akkor szerettem, mikor meghatározott?
