Hétköznapi

A nyilasok már majdnem mindenkit lekaszaboltak, amikor talán az írek (ugye a túl sok paddy...) fellázadtak, és sikerült elbújnom...(ahol az írek megtaláltak, de hihetőnek vélték, hogy közéjük tartozom.) Kis segítséggel innen is leléptem - egy romantikus, körhintás jelenet, mint vízió - valamely Tibor és Anna ismerősöm között (akik tk. sosem váltottak szerintem 2 szónál többet egymással), és már kinn is voltunk előbbi személy, és én a Gyopárosi nyaraló kapujában. Valószínűleg végül mégis a nyilasok győzedelmeskedtek azonban, mert ott ők vártak minket, és kéretlenül is elkísértek egészen a kocsmáig (láttuk, az egyik fülbevalóm ugyanis egy bazinagy tükör volt - szigorúan csak miután felvettem, persze -, és néha felemeltem, hogy megnézzem, még ha tudtam, hogy ezzel elárulom, hogy tudom, hogy utánunk jönnek. Végül az említett vendéglátóipari egységben kiderült, hogy egy hete egy tiszt közülük mindenhová követett egyébként is, hogy ellenőrizze, valóban felveszem - e a teszteket a műhelymunkámhoz... (Ezúton is üzenem neki, hogy természetesen igen :-))