Általános élethelyzet. Tanulnom kellene a ZH-ra (ZH-kra), és helyette netezek. Nem tud rávinni a lélek, ha csak 1 ZH lenne, nem három, valószínű nem húznám az időt ennyire... Nem érzem a motivációt arra, hogy tanuljak, és rohadtul csak a társadalmi elvárások miatt akarom végigcsinálni ezt a szakot, egyetemet. Utálom a számonkérést, én nem bírom a stresszt, azt hogy teljesíteni kell, hogy van lehetőség az elbukásra - nekem ez nem megszokott tapasztalat, nem akarok azon aggódni, hogy ha nem sikerül, akkor kigyűlnek a nem teljesített félévek, hogy csúsznom kell, vagy elveszíthetek egyébként sikeresen elvégzett ráépülős tárgyakat; nem akarom én ezt, nekem csak egy diploma kell, hogy legyen, hogy azt már ne vehesse el tőlem senki, hogy a szemébe tudjak nézni annak a sok évvel ezelőtti őneki, aki "minimum két diplomát" várt volna el. De nem csak ezért. Nekem kell, hogy tudjam magamról, hogy van diplomám. Lehetőleg több is. Mintha ez lenne a tudás, és az ész mérőeszköze. Persze nyilván, hogy nem, de azért mégis következtetnek belőle mások, és izé... ha esetleg majd egyszer még butább leszek, de még annyi eszem lesz, hogy tudjam, ha meglobogtatom, talán meggyőzöm őket, hogy nem mindig volt ez így, mint a sírok, a nemlét cáfolói, a valaha voltak szószóli, jól jön majd... vagy mégsem, ha hatékony nem is lesz, nekem bizonyítani fogja mégis, és egyébként is, mennyivel többre tarthatom magam, ha van diplomám, mennyire kevésbé kell üreskezűnek éreznem magam, akár elkezdek másik szakot akár nem, ha van egy diplomám...
:O
