Ilyen gagyi címet. Ilyen gagyi blogot... mondatok... szavak.. meg minden(ekk)... hm.
Nincs nagyon struktúrája ennek a blognak az előbbi (közül) néhánnyal szemben, amiknek legalább a személyiségem - vagy ami annak hittem - adott legalább valami olyasmit. Most csak ilyen interregnum van, néha kis felismerésekkel, vagy nem olyan kicsikkel, örömmel, meg szomorúság-félével, meg szorongás, és kellemetlen helyzetek, és az időm beosztására (is) való képtelenségem, meg az, hogy csomó feladat, és elvárásoknak kell megfelelni (és ZH hegyek, vagymik a fejem fölött) é s JAJJ!
És ma mégis - és mi mégis - és ma, csak emlékszem, amikor még mondta, hogy mennyire rossz, vagy vmi ilyesmi, amikor a busz/vonatmegállóban karbatett kézzel várom, mintha máris - még ott sincs - védeném, védenem kellene magam tőle, és függetlenül attól, hogy kell -e, kellett - e (miattam / miatta)
...én nem akartam ma - úgy egyáltalán, tulajdonképpen azt határoztam soha többé - találkozni vele, és semmiféle kommunikációt sem, de kiköthettem volna, hogy csak vele ne, csak bárki mással, de vele ne, de én aljas, de én sunyi, én reménykedtem, azt hiszem, egészen (na jó, ha félig talán) titokban, és aztán volt még annyi, vagy egy - két kiskapu, amik közül az első néhányat hiába próbálva magyaráztam ki, hogy miért nem mehetne bármelyik a többiből...
...én tudtam, hogy rossz lesz, hogy majd egészen elutasítóan és szinte már azon való sértődöttségének, hogy nem érek fel hozzá magasságából vet majd oda néhány szót, vagy nem is tudom, az a nagyon távoli, nem feltétlenül konkrét máshol, de mindenképp máshol lennék most, mint veled énje..., és most rövidebb hajjal, és egy kicsit olyan normális viszonylatokban, semmi katarzis, és minden további, s illúziók nélkül (vagy legalább is ennek illúzióját valamennyire fenntartani képes módon), csak jött. volt. ment. vagyok. mint eddig, ezután, máshogy, valódi, szinte gondolat, egy fejben (igen a saját fejemben :P), amelyik nem csak veled van - bár veled annyival jobban, mint eddig! - így most már tele. Vagy talán csak úgy, hogy még ha nem is látom magam, a helyem már ott van;
...én nem tudom,
talán csak én láttam, de ma úgy, ahogy már akkor tényleg kellett volna; nyugodt, egyenes testtartássá reméltem a szorongásokat
---
érdekes dolog a változás... érdekes és ijesztő, hogy van erő, ami az egészen kis dolgokban rejlik, és hogy ennek tudata teljesen átstrukturálhatja az értékeket. mi az, hogy nem nekünk jár, mégis hozzájuthatunk, vagy minket képez, aztán úgy tud eltűnni, hogy tovább 'vagyunk'? ebben a végtelenszer átszűrt, dinamikus, valódinak értelmezhető világban miért nincs semmi, ha már minden állandó nem lehet? (pláne hogy múlhat egy nyomorult emberen bármi is...)
---mert hogy lehet, hogy - oké a lényegtelen dolgok módosulnak, de - bármi lényeges is változik???
s ha ezt tapasztaljuk, az axióma tényleg nem volt igaz, vagy csak az értékek fontossági sorrendje jobb, ha változik? s utóbbi esetben ez a sorrend mégis fontos - e?
