A második semmit elfelejtettem. Az első így hangzott:
Nem tudják, mi a félelem... Annyira félnek, hogy hogyan is láthatnák meg, mi nem az? [...a legjobban azoktól tudsz a plafonra mászni, akik...]
..és akkor már egy ezt megelőző / követő semmi:
Vajon számít - e, hogy ahogy én magam egyre kevésbé értem, mások is úgy értenek egyre inkább félre, vagy csak én értékelem így őket, és (bennük) magam?
Vajon mi volt a harmadik semmi? Ijesztő, hogy tulajdonképpen most sem kevésbé (s még inkább, hogy talán tényleg nem is jobban) semmi
És igen... ma megint bevillant ez az elmenni, szóval, hogy kislakásba, egyedül, vagymi, és hogy "mi van, ha mások nem ezt akarják". De igazából nem ezt mondta. Elfelejtettem, hogy mondta, pedig sokáig, sok mondása megmaradt. Hogy az idő rostálta ki, vagy a tavaszi betegség/gyógyszere, netán a kettő koprodukciója, nem tudom... Minél távolabb csúszik a jelenből, tudatból, mindennapokból, a szembejövő férfi és női arcokon minél kevésbé tükröződik, annál mélyebben szűri tán magát gyémánt szikárrá belém ez az egyre kevésbé valóság - másolat...
Egyébként meg tényleg, csak szőr a kezemen, így nem érdekel o_O
